Ó de rég volt hogy utoljára írtam ide, a napját sem tudnám ha nem lenne a dátum odaírva, igaz talán 2 hónapja lehetett de ez alatt az idő alatt nagyon sok dolog történt. Többet vagyok úgy vele hogy én nem írok blogot mert tul sok mindent leírok aztán meg bánom, de blogolni akkor is jó én szeretek, bár én nem úgy csinálom mint páran hogy bulvár híreket meg dolgokat, érdekességeket osztok meg ami a világban történik, én magammal foglalkozom ami nagy valószínűséggel jóval kevesebb mindenkit érdekel, de nem is baj ez. Most újra kedvem van blogolni mert látom télleg mki ezt csinálja, és minek csináljak új blogot, ez is bőven megteszi, hiszen ide már annyi mindent leírtam, de gondolom ha visszaolvasom azzal lenne tele az egész hogy ó most szünetet tartok-ó most folytatom.
Hát az új design vicces, Billes, azért Billes mert ő olyan szép hogy bárhol jól mutat rádob egyet hogy szeretem is, ugyhogy mért ne legyen ő a fejlécen.
Eljött az augusztus...nekem egy csomót kellett (kell) tanulnom a pótvizsgára, ami jövőhét kedden lesz, a nyár jóltelt egyébként ezt leszámítva. Ugye julius 18.-án jött a Wiktor Londonból haza 20 napra, ami tök jó volt mert Holinál laktunk 3an addig, de hamar elment az a 20 nap, viszont sokat nevettünk, és sokat bosszankodtunk, veszekedtünk, éheztünk is, de ez mind-mind szupi kis program jó barátok között. TEhát mondjuk azt jól telt a nyár, voltam múlt vasárnap Tokio Hotel fanpartyn, hiszen most volt 5 éves a Tokio Hotel az első kis lemezükkel a Durch den monsunnal. Ez valakinek furcsa és erőltetett lehet hogy úristen hova fajulnak a THfanok, de nagyon nem az, hiszen ez klassz dolog, Nettáék a főszervezők kibérelték pesten a Diesel clubbot erre az estére és hívtak külföldi sztárvendégeket is. Az egyik Mike Müller volt, aki mostmár Mike Mannrealnek hívja magát, a másik kettő meg németországból jött Max és Per, mind a 3an nagyon kedvesrk és közvetlenek voltak, bár mki Mikeért volt elájulva mki vele akart fotózkodni. Volt torta is, és volt csokis muffin is. Azon az estén azonban télleg nem voltam fotogén, mostanában felszedtem pár plussz kilót és mikor ezt látom a tükörben nem érzem magam jól a bőrömben.
Aztán itt vannak még a sulis döntések. Eléggé hajlamos vagyok a szívemre hallgatni, pont ezért gondolkoztam el azon a tényen hogy a risziben maradok, de tudom nem tehetem, mert minden kisebb érzés elmulik, itt most megengedhetem sőt meg kell engednem azt hogy magamra gondolok, mert most úgy néz ki ősztől tudnék járni esti  gimibe felnőtt képzésre érettségizni, ami nagyon jó és szeretném is, de előtte itt van a jövőheti pótvizsga.

Mindent nem írhatok le sajnos ide se, de azért nagyon sok dolog van ami bennem fájt ezekben az időszakokban, mindenesetre semmi nem baj mert ezrkből is tanul az ember.

Hogy telik ez az év is, nem rég még szilvester volt most meg túlvagyunk az első felén 2010nek. Ez azért furcsa, bár már megszokhattam volna hogy az idő rohan, és valamelyik nap ki is írtam msnre "az idő a legnagyobb gyilkos" Minden egyes pillanatom amire emlékszem olyan mintha tegnap történt volna, és valószínű ha ez olyan akkor talán majdnem holnap lesz az mikor 80 éves leszek és ez a nap nem is fog olyan távolinak tűnni. Olyan gyorsan elrepül, és akkor szenvedésekkel töltsük el ezt a pillanatot? Mert gyakorlatilag ez egy pillanat amit életnek nevezünk, de erre majd később jövünk rá... (én a bölcs 346.fejezet)

Tegnap néztem a Spektrumot és a hallottakról volt benne szó, hogy mi történik halálunk után olyan értelemben hogy hamvasztást vagy sima módszert választjuk hogy némi balzsamot ugyan ránk tesznek de eltemetnek a föld alá...Hát sokáig aztmondtam hogy mivel nemtudom mivan a halál után nem szívesen égetném el a testemet lehet valahol fájna igaz meghalok nem érzem lehetséges de annyi hihetetlen dolog van és különben sem mesélte el még senki hogy te figyelj a halál után konkrétan ez meg az van. Ugyhogy azt gondoltam majd ha meghalok egyszer akkor majd engem biztos nem fognak hamvasztani. Ám tegnap látva hogy végül az ilyen testek rovarok és giliszták, lárvák tápáléka lesz, és ennek undorítóságát felmérve inkább 100x égessenek el, és legyek egy urnában a polcon az örökkévalóságig de bennem nem fog lepetézni valami nyálkás geci, már bocsánat.
Most amúgy a halál erről jutott eszembe nem azért írtam róla mert készülök rá, isten ments:D

Arthur und die minimoys:

Kedvenc énekesem Bill Kaulitz a film főszereplőjének német szinkronhangja, ám mégsem néztem még meg a filmet a mai napig. De tegnap elfogott a kiváncsiság, meg amúgy is szabadidőm mint a tenger, hát ma megnéztem az első részét de magyarul, mert németből még nem vagyok annyira pro mint barátnőm Nita aki minden szót és nyelvtani dolgot a kisujából ráz ki, úgyhogy én a magyart választottam hogy rendesen értsem a történetet. Nagyon aranyos film szerintem, és megnevetetett sokszor mert Arthur a villangól világában télleg úgy néz ki mint Bill 2007benXD A legjobb szó rá télleg az hogy aranyos.

Most pedig ráírok Anettára, hogy holnap tudna e velem talizni hogy oda adja a fizika füzetét.

Véget ért a suli...csak a jóég tudja tanév vége óta mekkora dillemában voltam, vajon folytassam nappalin a risziben vagy mennyek át estire ami mellett dolgoznom is kell majd és az estin azért nem kicsit tanulni is kell. A vélemények megoszlottak, sokan aztmondták hogy nappalin maradjak az esti szar, valakik meg pont az ellenkezőjét. De tegnap este döntöttem, lesz ami lesz. Az a baj velem hogy valami nagyon fontosat nemtudok: én sose tudtam dönteni, semmi közül. Ha bementem egy CDs boltba két CD közül nem tudtam dönteni, könyv közül se, régen csak ilyenek voltak nem nagy hibák ha félreválasztok, most hogy felnövök egyre húzosabb döntéseket kell hoznom amik meghatározzák majd a későbbiekben az életemet. Ilyenkor mindig hallgatok másokra és legtöbbsztör aszerint döntök, de ez nem mehet így tovább, nekem kell eldöntenem magamban mit akarok. Talán pont azért döntök nehezen mert sose tudom pontosan mit akarok, pedig pontosan tudom hogy ha rosszul is döntök az élet nem áll meg majd később ebből a tapasztalatból nem követem el újra ugyanazt a hibát. Hát tegnap este óta jobban vagyok....most tudom mi legyen.

Hát igen ismét régen írtam és ismét szüneteltettem a blogom, de látva mennyi szabadidőm és rajtam kívül mennyien ütik ezzel az idejüket mért ne folytassam. Szóval elkezdődött a nyár, most ez a legfontosabb. Igaz még csak bő 10 napja tart most már érzem mennyivel jobb hogy nincs meg az a gyomorgörcs, stressz meg a suli miatt ami tanévközben megvan. Ma egy kényelmes napom volt, tegnap lejött hozzám Vary, aki azthittem több napra jön. De Varyt ismerni kell mindig minden hihetetlen dolgot kitalál, vagy meg varálja és azthiszem IGEN most jöttem rá mért Vary a neve mindig mondta nekem hogy azért mert folyton variál de most látom csak valóban ez milyen igaz rá. Hát igen, de am ez a tegnapi nap is jó volt. Most olyan családias légkörben telt mert voltunk mamánál mert éhes voltam itthon nem volt kaja hát kimentem. Ott Danikáztam kicsit (unokaöcsém) és ittam is narancslevet. Majd hazajöttünk, vettünk capucinót, cigit, narancslevet, meg ettünk császármorzsát, stb, Majd jósoltunk és kajra a kártyákból tök jól kijöttek egymás után a lapok mikor Bill Kaulitznak jósoltunk hogy barátnője van, bár most elég fáradt vagyok nem is emlékszem pontosan hogy jöttek egymás után a kártyák de Vary levette kamerával úgyhogy majd azon visszanézem de konkrétan egy barátnő jött ki meg hogy ő ettől milyen gazdag lelkilegXDDDDD Ma meg Vary mindenképpen korán akart hazamenni apukája szülinapja miatt meg ő most variált ugye. A mai menű: mézes mustáros csirkemell volt sültkrumplival, azzal jól laktam.

És most mondok valamit:
Nagyon szeretem a lelkiismeretes klassz oldal szerkesztőket akik kedvesek, és mindig hallgatnak a kritikára, nem szidnak senkit PLÁNE HA HIVATALOSAK hiszen azt nem tehetik meg. Nos azt gondolom hogy a magyar hivatalos tokio hotel fanclub nem jó, hiszen 3 havonta van friss, és ha megírja valaki a chatbe egyből így úgy amúgy. Most én ugye írogattam a chatbe hogy mégis miez? nem szégyellik e magukat, hogy ezzel az oldallal égünk, erre le lettem oltva de máris frisselgetnek. MIEZ? Legalább mondjuk megfogadták a tanácsom, és télleg a békére törekszem, csak hát nem szeretem azokat az embereket mint már említettem akik azthiszik ők szarták egész Amerikát és a kedves főszerkesztő folyton úgy beszél, bár hozzáteszem személyesen nem ismerem úgyhogy lehet így félreismerem, csak jobb lenne ha a magyar hivatalos Tokio Hotel fanclub egy olyan oldal lenne ahol tiszta kreatívak, segítőkészek, tettrekészek, naponta/3naponta frisselők a szerkesztők. Ja és valami mutatja az oldalon hogy fanclub, mert ilyen fanoldalt énis összetudok dobni, vagy mint láthatjuk kismillió THs oldal van a neten ők mégsem hivataloskodnak.

Timinek meg azt üzenem: Én nemtudom miben csalódhattál mert annyira ismertél, én azt tudom letöröltél egyik pillanatról a másikra, és az hogy sok mindent letettem az asztalra avagy nem, nem a te dolgod, hiszen nem a Tokio Hotel oldalammal kell megváltani a világot szerintem nem attól vagyok menő.

A nyár több része egész jónak ígérkezik, most ugye pár napot itthon töltök, de aztán jönnek a programok.

Micsoda unalmas napok...bár azt kell mondjam ez az utobbi hét (pláne az utobbi) kiborító volt érzelmi szinten. Hát más vizekre evezve tegnap rá is jöttem mekkora suttyó nőszemélyek vannak a világon de ebbe nem mennék bele részletesen hisz nem az én dolgom én csak néző voltam, de amit meg kell látni azt meg kell látni. Ma azt terveztem hogy megyek pestre aztán mégse mentem, mert inkább NEM, majd jövőhéten amikor fennt lesz apraja falva és mkivel tudok treécselni (tracspartizni) az elmult dolgokról, ami tök jó lesz reményeim szerint. Most itt van nállunk unokaöcsém Olivér, és öcsémmel Xboxoznak, nagyonmenő, és mama szilváslepényét eszem de a szaga már nem tetszik, én az almásra fogadnék. Holnap már megint vasárnap és nincs is mit takargatni itt van az évvége, illetve nem az év csak a tanévvége. Normál esetben ennek örülök hisz hurrá, nem kell az agyamat tömni muszáj dolgokkal, most viszont kicsit szar hiszen ezzel a tanévvel megint elmulik vmi ami amúgy jó hogy elmulik de ember mivoltomból természetesen sajnálom, De érzem meseszép hogy nem én dönthetek erről mert én a rosszabbik variációt választanám:):D
Szóval nincs semmi érdekes változatlanul.

Tom a hétköznapokban, kutyát sétáltat.

Az élet a lélek álma.

-Elgondolkoztam eddigi életemen, azt vettem észre ha hagytam volna hogy a dolgok maguktól alakuljanak és nem piszkáltam volna bele minden összejött volna, én nem ezt tettem mindig csináltam valamit ami eszembe jutott, több dolgom sült el balul mint jól. Mégis még most is megvan az ami leginkább jellemez az a jókedv amit csak nagyon kevesek tudnak lemosni az arcomról és erősödöm hogy még azok se tudják. Nemtudom még merre visz az életem, de elegendő optimizmus és tanulékonyság ja és ambició (tervek) van bennem. Van egy konkrét elképzelésem, én hiszek abban hogy ha megtanulom a gondolkodás és a hasonló hasonlót vonz teknikát elsajátítani nem lesz olyan ami ne jöjjön össze. Az egész csak gondolkodás lényege. De ha nem is így van akkor is jobb ugy felkelni hogy jó lesz a nap mint hogy tudom hogy nem lesz jó, haggyuk.

Szinte 3467923567% az esélye hogy még nagyon sok dolgot elbaszok, de nyilván remélem legalább ennyi derült égből jó dolog csapódik az életembe mint ezt már megtapasztalhattam.

Ő pedig maga a pozitiv energia.:

Hogy kiről szól ez a bejegyzés?
Babettről.!

Hát most úgy tűnik nem változtam szív téren semmit 3 év alatt, borzasztó vagyok, hihetetlen hogy nem bírok nemet mondani. És akkor érzem jól magam ha a közelében vagyok, elég szar mert gyakorlatilag 100% esély van arra hogy köztünk soha nem lesz semmi. De ezt a nemváltoztamot nem arra értem hogy még mindig ugyanazt szeretem 3 éve egyhuzamba hanem hogy ugyanazokat a hibákat követem el mindig, hát nemigaz hogy nem tanulok. Jó lenne ha nem lennék ilyen hülye hogy mindig szenvedtetem magam. Komolyan ismerős nem? : remeg a hangom basszus mikor hozzá beszélek, nem bírok egy szót kinyögni anélkül hogy az ne hallatszana hülyén, rémes. És akkor az a legviccesebb hogy nem igazán maradhatok a közelében se hiszen normálisat mondani nemtudok és csak állok ott mint egy db fasz. De tartom a mondást miszerint inkább tartom őket bizonytalanságban arról hogy "hülye" vagyok mintsem biztosítsam őket róla. Szóval ez a mai nap is, kezdjük ott hogy dög meleg volt. Én természetesen most is olyan felsőt vettem fel amiben szarrá sültem, beértem suliba minden okés fasza. Dirty Dancinget néztünk órán, ami amúgy az egyik kedvenc filmem. Na de visszatérve a tárgyra, nem mindig szoktam ilyen bejegyzéseket írni nyálas érzelmeimről de az is lehet hogy ezek azért szálnak meg mert nem igazán történik semmi más. Folyamatosan döntések elé kerülök és ilyenkor jövök rá hogy nagyon nehezen döntök, szinte nem is tudok, de hát aztmondják a gyáva ember nem tud dönteni, és meg nem akarok az lenni úgyhogy jobb ha elsajátítom a könnyen döntök lesz ami lesz teknikát. Most nemis tudom milyen hangulatban vagyok, kicsit szomorú és reménykedő hangulatban. Talán nekem télleg soha nem lesz egy normális kapcsolatom...Nem hiszek a véletlenekben azért fordul elő talán folyamatosan velem újra-újra az a szitu hogy "rossz" emberbe "szeretek" bele mert valamit meg kéne tanulnom ebből, valamit le kéne szürnöm a dologból, mit nem szabad, de ez a dolog valószínű itt van az orrom előtt. Hát igen fuccs a szerelmi életem, a hiba BENNEM van.

El se tudom képzelni nélküled ezt itt már... Magam előtt is rejtély, hogy jutottam el idáig, de nagyon sok minden, ami lejátszódik bennünk, örök rejtély marad számunkra. Jobb, ha az ember nem sokat gondolkodik ezeken a dolgokon, hanem egyszerűen tudomásul veszi őket. Hiábavaló itt minden gondolkodás. Senkinek se tudnám megmagyarázni, miért szerettem beléd.

Hát talán magyarázni nemis, ez iszonyat KICSI PICIIII de télleg nagyon apró kis "szerelem". Vagyis inkább vonzalom, ami abból ered hogy előző bejegyzésemből kiindulva a személyből, ő utánna következett Ő akiről most ebben a bejegyzésben szó van.  Ő is lány, hogy ne legyenek találgatások hogy JAJ ugyan most ki a franc az.

Ez az édes szédelgés, ez a szemfényvesztő elbódulása a szívnek nem a mi hatalmunkban áll. Nem akaratunktól függ, hogy szeressünk - de az okosság azt megelőzheti, hogy azt ne szeressük, aki arra nem érdemes.

Ez a bejegyzés sokak számára nem lesz értelmes, de az nemis baj különben ezt is nagyrészt csak a saját szórakoztatásomra csinálom.

.....................................

Szóval itt van ő is akiről is muszáj írnom hiszen Ő sem elhanyagolandó.
Történt az hogy hátranéz az ember és akkor találkozik a tekintete egy barna szempárral ami kb úgy néz előre mint akiben 5ezer ember bosszúsága van. Engem mindig nevetett amúgy is az érdeshumor meg az ironizált viccelődés de akkor még társul ez a semmien, kedvetlen tekintet na és persze hang, szavak és itt sem elhanyagolandó a mosoly, és a shane mccutcheon styl. Na most hogy ne jönne már be? Természetesen barátok vagyunk, vagy lehet azok sem mikor hogy, de a stílusa az jó, már most mondom tuti biztos ha nem lenne meg ez a fajta Érces "engemsemminemérdekel" dolog akkor nem látnék benne semmit ami megfogna, így viszont igen.

Mindig sajnálom magam mikor arra gondolok ha junius elején otthagyom a riszit minket sem fog soha többé az élet összehozni az hétszentség.

De ez életem 2 egyik legszarabb tanéve volt!

Amúgy suliban voltam, egész tűrhető volt leszámítva azt hogy az utolsó 3 órát lehetetlen lett volna nem végigunatkozni, nem találtam semmi elfoglaltságot hogy addig mit kezdjek magammal amíg más felel.

Az van hogy ez nem szerelem, sőt biztos hogy nem. Mégis annyi szeretet van bennem iránta, emlékszem tavaly imádtam őt, akkor több volt mint baráti szeretet részemről de az is lehet hogy csak elhitettem magammal olyasmit ami nem is létezett csak jó volt "érezni" és szenvedni, vele lenni, mosolyt csalni az arcára, együtt szakadni már azon se tudtuk hogy min. Mennyivel másabb volt tavaly, akkor éreztem hogy szeretett, hogy kedvel, hogy szívesen veszi ha vele/ük vagyok. Kettesben is találkoztunk, és mindig nevettünk és jaaj hogy szerettem. Mikor remegett a lábam mielőtt beléptem az iskolába, és fuladtam nem kaptam levegőt, és beszélni nem tudtam normálisan. Ez volt ő, annyi kedvesség van benne, joggal gondolhatom hogy még egy olyan lány mint ő sosem lesz, hiszen ő tündéri. Szóval visszatérve tavalyra akkor nagyon jó kapcsolatunk volt, megtaláltam énis a közös hangot az ő akkor már barátaival, aztán nyáron szétszéledtünk és jött szeptember és a hónapok és az hogy nem figyeltem mindig más fontosabb volt teljesen eltávolított minket egymástól. De már télleg csak baráti amit érzek, lett nála fontosabb az életemben már nem remegett a lábam már tudtam beszélni rendesen a jelenlétében már nem izgultam miatta. Most mégis hogy láttam mennyire messze vagyunk egymástól és ő mennyire többre tekint egy más valakit akit én nem, valami belém szúrt, nem fájt csak éreztem hogy kellemetlen. És már akármit tehetek mi már nem fogunk ketten eljárni ide-oda, nem fogunk szakadni a semmin, mert ami elmúlt elmúlt, de a szeretetem megmaradt, és ha nem is tudom kimutatni a körülmények miatt remélem még érzi hogy köszönhetek neki valamit, azt hogy nem sírok már, hogy erősödtem és hogy újat találtam.

2009.01.19-2010.05.19

Ha valakit igazán szeretsz szívedből, lelkedből, nem tudod megmagyarázni, hogy miért szereted, hogy mit adott ő neked, hogy miért vagy olyan boldog a tudattól, hogy Ő a világon van. A szeretetet nem lehet megmagyarázni. Az egy sokkal magasabb rendű tudás. Isten sem akarja, hogy megértsük. Elég ha érezzük. A szeretet érzése bizonyítja, hogy van Isten. Az nem lehet más...
Az nem lehet biológia.

Hát azért nem írok mostanság mert nem történik semmi, és ha unalmamban írni kezdek a semmiről annak egyrészt semmi értelme nincs másrészt csupa hülyeség jönne ki belőle. Ma sincs semmi érdekes, szokás szerint magamnak baszom el a dolgokat sikeresen. Jaj az iskola az szuper, tegnap pl a Marika az egy osztálytársam, remélem ezt nem olvassa de szerencsétlen nagyon debil és mindenki azért kedves vele kb mert szánják vagy mert aranyosnak tartják (érdekes arca van). Szóval eddig tök csendes volt meg minden, de mióta meghalt az apja azóta bekattant sztem mivel kinyilt a csípája olyan dolgokat mond amik az ő szájából nevetségesnek hangzanak, de a legjobb az volt mikor tegnap elkezdett történelem órán a terem közepén táncolni és azért mert a többi (ritka jólelkű) osztálytársam mondta neki hogy táncoljon és fel is vették telefonra. Mindenki sírva nevetett. Így kell magadból nevetséges embert faragni. Nem is értem ha tükörbe nézel vagy a külső hatásokból mért nem látja egy két ember hogy milyen is, mért kell hamis önképet alakítani magunkról. Én sem megyek el modellnek sem színésznek mert tudom hogy nem lennék alkalmas a feladatra, nemigaz basszus direkt nem csinálok magamból hülyét. Hova a faszba jutunk hogy Bikicsunáj a menő? Vagy csak annyira vicces meg szégyen hogy unalomból az is jó?:DDD Bár énis nevetek rajta, de a gond nem itt van, hanem ott hogy elhiszi magáról az illető hogy igen én jó vagyok, de hogy nem látja hogy nem? MOst az is kicsit zavar hogy vannak akik meg direkt azt mondják valakinek hogy igen jó amit csinálsz nyomjad de csak azért hogy legyen min röhögni, pl most ezesetben példának az osztályom. Sok ember van ilyen mint a Marika hogy hamis önképük van magukról.
NAMINDEGY.

Ha unatkozom akkor mindig rajongok valakiért, sok esetben a TH az ami előfordul, vagy egyéb éppen aktuális kedvencek. Most ezekért a képekért rajongok.

Még mindig jolvagyok, csak hiányoznak MOST az életemből a baráti percek, a régi pillanatok, a nyugodság, a kalandok.
Ha sok időt eltöltök itt szolnokon akkor mindig azthiszem egy idő után hogy én magam vagyok képtelen normális emberi kapcsolatok kialakítására vagyis én magam vagyok egy normálatlan ember és mindig magányos leszek. Én régóta nem voltam ilyen szarul mint mikor a másik "életem" ami pesthez köt szétesni látszott mert mki mindenkivel veszekedett "veszekszik". És én csak ott köztük tudtam "tudok" önmagam lenni, most jobb mert igazán nem veszekszek senkivel azt szeretném ha jó nyaram lenne, és mki úgy fogadná el egymást ahogy van bár ez elég nyálasan hangzik, de alig féléve boldog voltam!!!!!!!!!!!! Visszahozható az az állapot én azthiszem! Hiányzik minden, nem baj ha jön egy kis űr akkor az ember legalább rájön hogy mire van szüksége.

Másrészről Wiktor barátom igazán jöhetne már nyaralni Londonból vissza.!! L

A nevetés az élet sója. Nevessetek a tévedéseiteken, de okuljatok belőlük, űzzetek tréfát a megpróbáltatásaitokból, de merítsetek erőt belőlük, a nehézségeket tekintsétek vidám játéknak, de küzdjétek le őket!

Tegnap pestre mentem, mégpedig 17kor indult a vonatom a keletibe, hihetetlen de nem gyors volt mint mindig hanem /zónázó-.-/ minden bokorban megállt dupla annyi idő alatt odaérve a célállomáshoz. Mit volt mit tenni zenét hallgattam addig. Közben Bory hívott hogy ugy alakult egyedül kell a kék lyukhoz mennem, mondtam hogy príma szitu mivel még egyszer nem voltam ott tök sok esély van arra hogy egyből megtalálom a timár utcától. Aztán felhívott hogy mégsem, találkozzunk keletinél. Merthogy az esemény amire mentünk az Emergenza második fordulója volt, és Bory testvére Dani is részt vesz együttesével itt melynek neve Rockshow at the Opera. Előző Emin nem voltam bizonyos okok miatt de azt kell mondjam kimagaslóan jobbak voltak a többi együttesnél, meg a saját szerzeményeket is most hallottam elősször azok sem voltak rosszak, sőt mi több, úgyhogy nem csoda hát hogy most is magas fölényben jutottak tovább a harmadik fordulóra a többi csapattal szemben. Amúgy sok fiú volt ott, de egy sem nyerte el a tetszésem, kész csoda. A kivételek meg nem érdekesek:"D Na szóval ez jó volt, majd hazamentünk este Boryékhoz ahol ettünk majd bevágóttunk az ágyba. Hülyeségek álmodása után felkeltem és elszívtam féldoboz cigit, meg gépeztem, kihagyhatatlan kávé mellett, reggeliztem és azt terveztem talizok valakivel de mikor eltervezem sose úgy alakul, egyszerűen olyankor nem találok senkit, mért van ez nemtom. Matt is hagyott még pénteken üzit hogy ma jönnek hozzám Márkkal amit ma vettem észre, tök klassz mert régen láttam őket is szívesen megvitattam volna az élet hülyeséget velük de mivel későn láttam ezért ebből sem lett semmi.

Ha változtatni akarsz az életeden, akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened. Elindulsz, egy lépés fájdalom. Továbblépsz, még egy lépés fájdalom, de ebben az egy lépésben hogyan lenne benne a százezer lépés fájdalma? A gyáva ember ettől az egy lépés fájdalmától fél. És racionális hazugságokkal próbálja megmagyarázni, hogy miért is nem teszi meg. Mert aki fél, az elkezd kifogásokat gyártani, hogy megmagyarázza a saját szegényes lelki bizonyítványát. Ahelyett, hogy szembenéznénk azzal, mit tettünk magunkkal, elkezdjük sajnálni magunkat. Ami jajveszékelésbe fordul, majd marjuk magunkat, hogy lehettünk ilyen hülyék. De még mindig nem változtatunk.!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Na megyek: rágyujtok.jóéjszakát.

Na hello hello, ez itt Tom a Balatonon. X"D
Ne lepődj meg reális, az is mellé társul hogy a kép kb 8-10 éve készülhetett. NAJÓ OKÉ lehet hogy még annyi sincs, sőt biztos mert a haját elnézve ugy 13 lehetett ami 7 évet jelent. 2003-02. Ez egy rendhagyó bejegyzés ilyet még várhattok tőlem. puszpápacsimancsi.

Na ebben a napban csak bosszankodás volt, de én felülkerekedem ezeken mert nem éri meg ha csak egy itthon ülős nap is a mai hogy elpazaroljam arra hogy hülyeségeken (öcsémen) bosszankodjak.
Ja amúgy pár napja rájöttem arra hogy mi mindent csinálok MOST rosszul az életemben. A múlt lényegtelen mert azt megmásítani nemtudom, hát gondolkozni is tök felesleges rajta. Szóval tudom mitcsinálok rosszul, balszerencsémre talán nem véletlen melyik nap születtem mégsem teszek ellene. Pedig a döntés az én kezemben van. Valaminek történnie kéne, valami plussznak amitől elkezd az érdeklődés munkálkodni a szememben. Most is megvan az csak lusta fáradt kisgyerek, de ha olyan mint én aki reggel felkeléskor az egész életét ágyban álmodva töltené aztán meg ha felkelt napközben rájön hogy ez sokkal jobb mert kihasználom a napomat nem is jobb az alvás, akkor télleg csak egy pohár hideg víz kéne hogy jöjjön hogy minden úgy isteniesen fasza legyen az életemben és meglegyen bennem a szikra. De ezek csak hangos merengések, sőt mi több hülyeségek.
Amúgy jelöljetek nyugodtan facebookon.

"Az emberi világ nagy szava: a szeretet...
Másik nagy szava: a boldogság.
A boldogság sohasem közös...
Mindenki a maga számára boldog,
ahogy mindenki a más számára szeret.
Ezért a boldogsággal a magány jár
együtt, ahogy a szeretettel a közösség. A
magányos ember nem tudja, mit jelent
szeretni. Nem kívánja a közösséget. Nem
akar együtt élni. Életének értéke: a boldogság.
Persze a világ nem csak ezt a két
szót ismeri. A Szeretet és a Boldogság
mellett ott van: a Tudás, a Szépség, a
Hatalom, a Béke, a Szenvedés. A lét tele
van nagy szavakkal, ahogy tele van
lelkekkel, és minden léleknek megvan a
maga nagy szava.
Az Első Lélek az érzés fölötti érzésben él,
abban az örömben és gyönyörűségben,
amely a legelső, s amely mélyebb, mint a szeretet,
mélyebb, mint a szenvedés, mélyebb, mint a tudás, a
szépség, a hatalom, mélyebb, mint a
béke  olyan mélyen van, hogy oda
könny nem ér le soha: a Boldogság ez,
amelyből az istenek születtek.
Elég, ha egy ember Beethoven IX.
szimfóniájára gondol, Schiller Öröm-
ódájára és Dionüszoszra. Elég, ha az
ember arra gondol, hogy miképpen
rohannak ma a tőzsdére, színházba, könyvekért,
mulatságba, sportba egyetlen
csöpp örömért. Elég, ha az ember el-
gondolja, hogy miképpen házasodnak,
szerelmesek, barátkoznak, harcolnak,
játszanak egy percnyi boldogságért.
A modern ember törekvése:
öröm és boldogság."

“A gondolat örök – amint megszületett visszavonhatatlanul éli életét.

Gondoltál-e valaha arra, hogy valaki beleláthat a gondolataidba?

Gondoltál-e valaha arra, mi történne veled, ha valaki tudomást szerezne minden titkos gondolatodról?

Gondoltál-e valaha arra, hová kerülnek azok a gondolatok, amelyeket nem mondasz ki, és nem váltasz tettekre, melyekről – úgy hiszed -, rajtad kívül senki sem tudhat?

Gondoltál-e valaha arra, mi történne a világgal, ha minden, de minden gondolatod – a szép és a jó, a kegyetlen és az irgalmatlan -, ami valaha eszedbe jutott, megvalósulna?

Gondoltál-e arra, hogy vannak helyes, és vannak gonosz gondolatok, melyek – bár nem mondjuk ki, és nem váltjuk valóra őket – saját életet élnek a világegyetem hatalmas körében?

Gondoltál-e arra, hogy az emberi gondolat a leghatalmasabb építő és romboló erő?

Gondoltál-e arra, hogy egyetlen egyben nincs különbség jó és rossz gondolat között? Tudod-e, hogy mindkettő visszavonhatatlan?

Tudod-e, hogy van Valaki, aki a visszavonhatatlan gondolatokat elgondolta, és ez a Valaki te magad vagy, aki éppúgy örök, mint a gondolat, amelyet elgondoltál?

(Tatiosz)

„Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg a tetteidet!
Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!”

érdekes:

http://evi.swgy.hu/pszihologia/hit-es-a-tudomany.php#more-155

“Ha valakivel találkozol, gondolj arra, hogy a találkozás mögött ezer és ezeregy ok rejlik. Minden emberi kapcsolat szent egymásratalálás. A másik emberben önmagad másik felét ismered fel, minden vonásában saját vonásaidat látod meg. Amit róla gondolsz, magadról gondolod. Amit vele teszel, magaddal teszed. Amit róla képzelsz, azt magadról képzeled. Mindaz, amit neki kívánsz, egy napon veled fog megtörténni.”

Szerintem az életben a barátságnak kell lennie a legfontosabbnak, hiszen annyi akadály és kudarc veszi körül életünket teljes mértékben ha hagyod hogy a rossz megkeserítsen te magad is egy búskomor valaki leszel. Persze néha nehéz optimistán felfogni mindent és csak a tapasztalatot figyelni, na ezért jó ha vannak melletted olyan egyedek akiket barátnak hívhatsz és visszahoznak téged a vidám világba ha te épp elhagyni készülted, és ugyanígy fordítva. Ha az embernek vannak barátai, van olyan gond amivel ne tudna megbírkózni?

Na itthon ülök, reggel voltam fülészeten, ahova késtem ugyan de várni kellet elég sokat, úgyhogy addig elszaladtam a plázába venni Storyt meg Bestet, meg rossmannba is átugrottam multivitaminos üccsiért. Ami amúgy ott különösen finom mert jó rostos és én azokat az üdítőket részesítem inkább előnyben mint a vizesebbeket. Na de a fülészeten kimosták a balfülemet, úgyhogy most MONDJUK fogjuk rá jól hallok. De még azért most sem az igazi. Elősször tök szar volt mert tavaly mikor voltam fülkimosáson legutobb rögtön hogy kimosták kristálytisztán hallottam mindent most meg a víztől enyhén még szarabb lett a dugulás de percek mulva mikor kidugult jobban hallottam. Született hipohonderségemből kifolyólag már a buszmegállóban olyanokról keztem el gondolkodni hogy úristen mivan ha ez is ilyen hülye megállapíthatatlan betegség és napról napra romlani fog a hallásom mígnem teljesen süket leszek, szóval ez meg ehez hasonló faszságok rohantak át az agyamon. Ekkor jött a busz amire felszállt volt osztálytársam Hajni is akivel kb 2 év nem beszélek pedig egy iskolába járunk, de ő valamiért bepöccent és nemtudom miért azóta nem áll velem szóba de így most nem sokat tudok tenni a békülés érdekében ha azt sem tudom miről van szó ő meg nem képes elárulni de már kb úgy 1 éve le is szarom. Nos, ma meg a holnap az utolsó szünet nap az érettségiszünetből, utánna menni kell suliba nincs mese. Most nagyon sokmindenből kell javítanom. Egyébként én tipikus olyan vagyok hogy oké oké ráérek még csak november van oké oké még csak február van okéoké basszameg már május van.! És ilyenkor fejemetvesztve tanulok annyit ami csak belémfér. Igaz hogy szerintem én hatalmas nagy észről teszek tanubizonyságot ha sikerül minden tantárgyam mert amilyen szinten lehúztam magam ebben a félévben az azért vicces. Az is eszembe jut hogy minden bizonnyal ebben a hónapban ülök utoljára a mostani osztálytársaim között az iskolapadban. Részben sajnálom, részben nem. Ez a megszokás igazából ami nyomaszt, több osztálytársamat utálom mint akiket szeretek. De megszenvedtem velük ha a tavalyi évet is vesszük és nem volt könnyű. És most vége...És most sem fogok ballagni. Na de jó mind1,. Mai menü gombapörkölt volt: a dolog pikantériája hogy utálom a gombát de valahogy tésztával jó:"D

Mutatok valamit:
Nézzétek ezt a kiscsodát.LLL

“Semmibe se kerül, de sokat ad.
Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele.
Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni.
….
Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!

Ha tehát meg akarod szerettetni magadat az emberekkel, ez a második szabály: Mosolyogj!”

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta.”

Ma nem csinálok semmi érdekeset majd, gondolom itthon leszek esetleg lehet kimegyek mamához. Elég szép időnk van, elmúlt az őszies hülye hangulat.

- Nem akarok hibát elkövetni, Gerry.
- Akkor sajnos rossz fajba születtél, édes.
(Utóirat: Szeretlek / P.S. I Love You című film)

Na tegnap végül felmentem pestre, nemtudom pontosan minek azt gondoltam príma lesz végre találkozom ezzel-azzal el is készültem bár kapkodnom kellett mint mindig. Elértem a vonatot ami szépen haladt kb Albertirsáig ahol meg se kellett volna állnia, de megállt mert az előttünk haladó vonat elgázolt egy autóst és aztmondták bizonytalan ideig állni fog a vonat, hát mondom ó csodás most nem hogy kökire de bókay kertbe sem érek oda fél6ra se nyilván mert azt sem tudtam merre van a bókay kert, amúgy is valami eldugodt hülye hely. Visszatérve a vonathoz a kabinban volt egy nő azzal kis ideig beszélgettem, majd ráakartam gyújtani és megkért ne tegyem zavarja a füst, kimentem és egy fülke mellett ahol elmentem kiszólt egy kiscsaj később megtudtam Emesének hívják hogy nyugodtan üljek be hozzájuk és szivjam el ott a cigimet. Olyannyira kedvesek voltak ő meg akivel volt Laci hogy átcuccoltam hozzájuk. De olyan ritka az ilyen manapság, megkináltak sütivel meg cigivel meg telefonjáról Emesének külthettem smst is ezt mind úgy hogy ők ajánlották fel, meg beszélgettünk. Mondtam is nekik hogy ritka az ilyen manapság hiszen minden ember csak megy a saját feje után véletlenül se figyelne a másikra pláne ha még a másik idegen is neki. Majd a vonat 40 perc után kb elindult. És a kijelölt fél2 időpont helyett háromnegyed 3ra ért be. Ott aztán már nem mentem el Boryhoz hanem bementem a westendbe, megebédeltem, vettem inni. Majd szépen kényelmesen húztam kökire. Ahol még senki nem volt ott, majd 20 perc mulva megláttam több "emost" akik persze ismik voltak, hát jó hogy odamentem dumcsizgatni, majd jött Betty, és együtt megkerestük Máté Nikit, és indultunk az afcre. Szörnyen meleg volt, megérkezve vettünk jégkását ami nem volt a legjobb, legalább hűteni tanulnának meg rendesen ha jégkását árulnak mivel az egész vizes üditőhöz hasonlított. Na szóval mire megjött az afc már mindenki ott volt. Nézzük igy septibe kikre emlékszem: Marci, Sophie, Domán,Kortez, SunaVivi,SunaNiki,Winnie, Dia, Pöti, Réki, Lara, Alex, Dancsi, Denn, Eni, Reni, Nita, Bence, Imruska,  ja meg még kismillióan ja igen meg Barbi Acrylia is. Na szóval a koncert jó volt, vagyis volt már biztos rosszabb is. Mikor végetért elindultunk ki a rendezvényről, nemtudom hányan a lényeg hogy páran. Nitával meg együtt maradtunk mert ő se tudta még micsinál éjszaka. Aztán a többiektől (Dancsiéktól) 10 óra magasságában elbúcsúztunk és beültünk Én Nita meg Bence a mekibe megvacsizni, majd Bence lelépett, és Nitával elmentünk Mammutba. Kurvaszar volt mikor bemondta a villamos hogy "mechwart liget" még ígyis hogy csak olyan rövid ideig laktak ott Holiék annyi emlék köt oda. Jaj a Margit korút. Szóval aztán elmentünk millenális parkba, ahol tök sokan ott voltak akik délután az afcn. Jó maradtunk kicsit, minden, majd mondtam nitának én fáradt vagyok mennyünk el hozzánk szolnokra. Pont akkor értünk a nyugatiba mikor ment egy vonat felénk. A vonaton eléggé majdnem elaludtam, nitát idegesítettem azzal hogy énekelgettem, vicces volt. Majd megérkeztünk és mivel már nem ment busz hazagyalogoltunk. Anyám jó kedvel nyitott ajtót nekünk 2 órakkor. Megágyaztunk, aludtunk. Ma meg már ugye Nita hazament, én meg szörnyülködve tapasztalom hogy puffad az arcom. Ez az én hibám hiszen sosem hagyom ha beteg vagyok hogy teljesen meggyógyuljak mindig rászedek mindenfélét , na de majd holnaptól kiüzőm magamból az összes ártó szart. Úgyhogy péntekre remélem már jól is leszek, hát nem azt mondom hogy nem éreztem jól magam tegnap de volt már olyan is mikor több értelme volt felmennem. Most meg beszélgettem Boryval telón, és úgy ahogy elvagyok facebookon.Ja és mindjárt rágyujtok csak most baszakodott itt a szövegszerkesztő ablak összekavarottak a mondatok, elég idegesítő.

Boldog Anyáknapját minden kedves anyukának meg nagyinak.

Ez egy fekete betűs nap volt az életemben, elég rossz nap volt. Kezdjük ott hogy reggel azthittem megfojtom magam a párnámmal mikor fel kellett kelnem. Tudtam hogy 0.ra be kell érnem de mire elértem a fürdőszobáig hányingerem is lett. Igen, mostmár tudom vajnyi akaraterőm lett az évek alatt. Pedig emlékszem mikor 2.ba általánosba kupert futottunk vagy akár mikor még a legnagyobb kifulladás veszély közepette is kibirtam azt a 12 percet, lehet hülye példa de ma már mondjuk nem hogy 12, de 5 percet sem tudok lefutni anélkül hogy ne lennék a halálomon. És nemtudom mi miatt lettem ilyen "selejt" de azthiszem kurvára nem vagyok megelégedve magammal. Amit el lehetett azt elbasztam magamnak az életemben, amit még el lehet azt elfogom. Olyan mintha ilyen szórás lenne rajtam valami rontás ami mindig hozzásegít a rossz döntésekhez. Gyakran nem szeretem magam de mivel nemtudok testet sem lelket cserélni nyilván megpróbálok kezdeni valamit ezzel amit kaptam és pont ezért tök optimista vagyok hiszen ugyanaz lenne a helyzetem pesszimistán is. Szóval beértem nagy nehezen iskolába, útközben összefutottam Hajnival, együtt beértünk. Összevoltunk vonva mert gyakorlaton kétrészre van osztva az osztály, én utálom ha összevagyunk vonva de természetesen gyakran van ez. Tehát beültem hogy majd dolgozok, kaptam is feladatot. Hagy tegyem hozzá nem érdekel a varrászat, nem szeretem, ez is csak egy pech sorozat kivitele hogy én épp itt kötöttem ki. Mily szerencse hogy ilyen gyorsan letelt 2 tanév a ruhaipari tagintézményben. Szóval varrogattam, erre Uci beszólt hogy rosszul csinálom de ilyen nem jó hangnemben én meg ezt nem szeretem, nem azzal van a baj h ugrok minden szóra mert én vagyok a valaki hanem azzal hogy utálom ha más azthiszi hogy ő a valaki.  És Uci nagyon feszegeti mivel hát amúgy mindig olyan mintha nem látná az élet örömeit komor arccal járkál minden, és ugye veszekedtünk most. Vagyis lehet ezt nem veszekedésnek lehetne mondani mivel inkább a nézeteltérés a megfelelő szó rá.  De nagyon felbosszantott pláne mikor RÁCZ DIÁNA TÜNDE az a nemtom minek illesem olyat szol. "Gond van?" Mondom Fogd be te aztán télleg. Pár előző posztban kifejtettem hogy Diát nagyon nem szeretem, egy komolynak tűnő ám de gyerekességbe fajuló lányról beszélünk, akinek olyan kisded cselekedetei vannak ellenem hogy nagyon hülye ha azthiszi nem látok át a szitán. Szóval aztán lecsendesedett minden csak hallgathattam a viháncolásokat miközben varrtam. Na utánna véget ért gyakorlat minden, kinnt az udvaron azthittem megsülök. Majd kisballagás volt. És talán innen ered most ez a sok" mennyi mindent basztam el" hiszen én egyszer sem ballagtam. Pedig ha valaki én nagyon tudok kötődni helyekhez, eszembe jutott az álatlános iskolám, ahol tök jó lett volna minden ha nem szurom el magamnak és nem megyek a saját fejem után. Meg nem is csak a ballagás miatt. Közel sem vagyok olyan hülye mint amilyennek néha mutatom magam. Akkor mért nem tudtam normálisan csinálni a dolgokat? Mindegy nem éri meg azon rágódni ami már volt. Most hazajöttem, és most szerdáig nem lesz suli. Addig meg sztem pesten boldogítom a barátaimat.

Mért van az hogy hogy minden idiótának, fogyatékosnak, csúnyának, szarembernek, nincstelennek, büdösnek, balfasznak van PÁRJA?
-Személy szerint én magam vagyok a Szingli szó eredet.
Nekem szerintem sose lesz senkim, nem megy egy kapcsolat. De mikor azt látom hogy az a lány akiről épp azt gondoltam "basszus szerencsétlennek mennyire előnytelen állású szemei vannak" ott ölelkezik valami 20as csávoval, ismét magamban keresem a hibát. Biztos én vagyok a hülye nemtudom de hogy ez nállam mennyire VICC hogy sose senki az a poén.

Figyeled azért az új designt.:"D Most dobtam fel csak így septibe. Most értem haza suliból, és kész röhely hogy itt az évvége. A tanárok elég elnézőek velem, bár holnap beszélnem kell osztályfőnökkel Mancikával hogy mindenképpen a jobb jegyet szavazza nekem ebből-abból. Ma nem történt semmi, eldöntöttem hogy holnap kimosatom a fülem. De ez más téma, és nem is nagyon lényeges. Azt nemtudom még milyen időközönként fogok ide írni, de ha nem törlöm valami folytán a blogot akkor a már megszokott vicces-bohokás vagy éppen fárasztó hangulatban találhattok majd itt bejegyzéseket. Egyébként már kajra mindenkinek van blogja, és most nézem hogy én meg senkinek nem is vagyok kiírva, szóval most majd szólok ennek-annak hogy kinyitottam. Ma is tök szép időnk van, egy pulcsiban megsülök. Legyen elég ennyi mára.

Jó most megint folytatom, vegyétek tiszta baromságnak az alábbi bejegyzéseimet hiszen azok, de nem mind. Én nagyon sok hülye dolgot tudok gondolni ha nem vagyok képben. De most idegesít hogy írhatnékom van és nemtudok hova bővebben írni mert nincs blogom, mit volt mit tenni feloldottam. Szóval most épp induló félben vagyok mert megyek suliba, és mindjárt itt az évvége azthiszem most hogy közeleg a nyár nagyon sok minden fog ám velem történni remélem mert mért ne több lesz sokkal a jó dolog mint a nem kívánt szar. Most épp lelkileg jól vagyok mint mindig, csak sztressz az megvan, de én mindig stresszelek valamin. Azt azért nem mondanám hogy feszült meg ideges ember volnék csak arra akarok utalni hogy jobban szeretek félni mint megijedni. Nos, elkapott engem is a facebook láz. Elősször utáltam mert kérdeztem magamtól mire jó, ez olyan volt nállam mint elősször a tokiohotelnél hogy azthittem ó "egy újabb ugyanolyan vmi amiből már van 3ezer" hát nem, tévedtem fészbuknál is mint anno a thnál hiszen megszerettem, nagyon jó unalomüző és sokkal több dolog történik rajta mint teszem azt myvipen, amit meg már alig használok mert szar. Illetve nemtudom mivel illesem, de nem az igazi. Majd ha hazajöttem és még mindig úgyérzem hogy a blogomat nem tiltom vissza átírogatom oldalt a dolgokat is. Mivel formspringem régen nincs, mert semmi értelme annak az oldalnak. Akkor lenne értelme ha valami világsztár lennék akkor még érteném is hogy mért kiváncsiak az emberrek arra hogy milyen fogkrémmel mosok fogat vagy mi a kedvenc színem, mi a 3 legjellemzőbb tulajdonságom. Nos több időnek tűnt mint egy hónap hogy nem írtam ide, mikor abbahagytam télleg nagyon kivoltam mert elkapott a "most hülye leszek" szindroma. Ez abból áll hogy semmi nem jó, és persze attól függetlenül mosolygok. Na de most hogy újra blogolok, igy viccesebb lesz.:) Szép napot.

Hát igen volt pár szar napom mikor nem tudttam mit is akarok. Hogy mostmár tudom az kicsit tulzás de sokkal jobban érzem magam a bőrömben és folytatom ezt a csodás kis blogot. Nem állítom hogy innentől nem fogom néhányszor szüneteltetni hiszen bármikor megunhatom ismerem magam de törölni nem hiszem hogy fogom. Szóval ez alatt az idő alatt amig nem blogoltam történt egysmás, mint pl szombaton felugrottam egy délutánra pestre, ingyen! Erre megvan a saját magam bliccelése nem árulom el majd személyesen. Szóval vittem azért mégis egy ezrest, nos ugyvolt hogy Boryval találkozom de ő az utolsó pillanatban benyögte hogy Borit el kell kisérnie valahová és nem biztos hogy visszaér 2re, erre felkaptam a vizet hogy nem is tudom mikor találkoztunk utoljára és ő megint lepasszolgat az osztálytársa miatt akit mindennap lát, ráadásul már régebb óta lefixáltuk a programot mint Borival megbeszélte volna, meg ennyit nem jelentek neki? Végül letiltott msnről, és nem találkoztunk, helyette 2re mentem ujpest központba renivel meg Ywetteel találkozni, Ywettet akkor ismertem meg de nagyon szimpatikus lány igazán örülök az ismertségnek ami reményeim szerint nem ér véget egyhamar:D Szóval és együtt mentünk esteffékhez azzal a reménnyel hogy otthon lesz Matt! De ő nem volt otthon, felhivtuk és közölte hogy állatkertbe van és hogy majd hív ha visszaért, hát mi addig elmentünk westendbe Gergővel talizni. Ahol összefutottunk Botival és a barátjával is. Tök jó volt csak gengeltünk és tetőn cigiztünk, ilyen igazi kis lazulás volt, ráadásul még az idő sem volt utolsó. Majd elindultunk vissza központ felé, ahol még bementünk a burgergbe de Gergőt le is lépett utánna mert hívta Shen, nem sokkal később megérkezett Matt. És elmentünk egy játszótérre beszélgetni, igazán kellemesen éreztem magam, valahogy most nem zavart be semmi kellemetlen tényező. Majd elbúcsúztunk Renitől aki ment haza és mi 3an (matt, ywette, én) elindultunk Matt két csabai barátnőjéért többek között a bestéért, igaz volt egy kis galiba és nem egyből találtuk meg egymást a lányokkal de én már nem tudttam megvárni hogy megérkezzenek mert jött vissza a vonatom. Pedig Ramit szivesen megismerném:) Szóval még a nyugatiba összefutottam ismét Gergővel de már Shen oldalán, majd a szolnokra tartó vonatra felszállás közben Dennel, Enivel, Alexel és Klauval. Denn azzal szórakozott hogy ő megy debrecenbe, aztán Eniék megyőzték hogy ne. Én meg robogtam haza. Ja és Bory másnap közölte ő mégis kiment 13:45re westend elé talizniXD (LLL)
Vasárnap nem volt semmi.
Tegnap voltam suliba.
Ma meg szintén voltam, nem mintha olyan izgalmas lett volna de rájöttem hogy a rajz óra se olyan unalmas ha figyelek!XD Szóval ma figyeltem minden órán, és igy kellemesebb az egész.
Amúgy hát szerelem meg vonzalom is olyan dolog hogy bármit tehetsz ha ő nem akar észrevenni ugyse fog mert lekötik más dolgok, de ha köszönés nélkül megy el melletted okoz pár gonddal teli percet mért tettexDDD
A bécs már megvan szervezve! Mmint a TH koncert, igen más túltettem magam Oberhausenen. Majd leírom részletesen mi lesz jövőhéten mert hogy jövőhéten van a koncert és nekünk konkrét terveink vannak miket és hogyan fogunk csinálni. (Bory, Gina, Dina, én) háátérből figyel minket: Nita, Vary és barátaik. És még közre műkődik várható taliban: Szasza, Nicca, Netta, Tütüü(LLL), Kalli:DD Mi lesz ez ha nem családias?
A tavasziszünet meg nemtudom még hogy lesz hiszen már nemtudom hol áll a fejem.