Hogy telik ez az év is, nem rég még szilvester volt most meg túlvagyunk az első felén 2010nek. Ez azért furcsa, bár már megszokhattam volna hogy az idő rohan, és valamelyik nap ki is írtam msnre "az idő a legnagyobb gyilkos" Minden egyes pillanatom amire emlékszem olyan mintha tegnap történt volna, és valószínű ha ez olyan akkor talán majdnem holnap lesz az mikor 80 éves leszek és ez a nap nem is fog olyan távolinak tűnni. Olyan gyorsan elrepül, és akkor szenvedésekkel töltsük el ezt a pillanatot? Mert gyakorlatilag ez egy pillanat amit életnek nevezünk, de erre majd később jövünk rá... (én a bölcs 346.fejezet)

Tegnap néztem a Spektrumot és a hallottakról volt benne szó, hogy mi történik halálunk után olyan értelemben hogy hamvasztást vagy sima módszert választjuk hogy némi balzsamot ugyan ránk tesznek de eltemetnek a föld alá...Hát sokáig aztmondtam hogy mivel nemtudom mivan a halál után nem szívesen égetném el a testemet lehet valahol fájna igaz meghalok nem érzem lehetséges de annyi hihetetlen dolog van és különben sem mesélte el még senki hogy te figyelj a halál után konkrétan ez meg az van. Ugyhogy azt gondoltam majd ha meghalok egyszer akkor majd engem biztos nem fognak hamvasztani. Ám tegnap látva hogy végül az ilyen testek rovarok és giliszták, lárvák tápáléka lesz, és ennek undorítóságát felmérve inkább 100x égessenek el, és legyek egy urnában a polcon az örökkévalóságig de bennem nem fog lepetézni valami nyálkás geci, már bocsánat.
Most amúgy a halál erről jutott eszembe nem azért írtam róla mert készülök rá, isten ments:D

Arthur und die minimoys:

Kedvenc énekesem Bill Kaulitz a film főszereplőjének német szinkronhangja, ám mégsem néztem még meg a filmet a mai napig. De tegnap elfogott a kiváncsiság, meg amúgy is szabadidőm mint a tenger, hát ma megnéztem az első részét de magyarul, mert németből még nem vagyok annyira pro mint barátnőm Nita aki minden szót és nyelvtani dolgot a kisujából ráz ki, úgyhogy én a magyart választottam hogy rendesen értsem a történetet. Nagyon aranyos film szerintem, és megnevetetett sokszor mert Arthur a villangól világában télleg úgy néz ki mint Bill 2007benXD A legjobb szó rá télleg az hogy aranyos.

Most pedig ráírok Anettára, hogy holnap tudna e velem talizni hogy oda adja a fizika füzetét.

Véget ért a suli...csak a jóég tudja tanév vége óta mekkora dillemában voltam, vajon folytassam nappalin a risziben vagy mennyek át estire ami mellett dolgoznom is kell majd és az estin azért nem kicsit tanulni is kell. A vélemények megoszlottak, sokan aztmondták hogy nappalin maradjak az esti szar, valakik meg pont az ellenkezőjét. De tegnap este döntöttem, lesz ami lesz. Az a baj velem hogy valami nagyon fontosat nemtudok: én sose tudtam dönteni, semmi közül. Ha bementem egy CDs boltba két CD közül nem tudtam dönteni, könyv közül se, régen csak ilyenek voltak nem nagy hibák ha félreválasztok, most hogy felnövök egyre húzosabb döntéseket kell hoznom amik meghatározzák majd a későbbiekben az életemet. Ilyenkor mindig hallgatok másokra és legtöbbsztör aszerint döntök, de ez nem mehet így tovább, nekem kell eldöntenem magamban mit akarok. Talán pont azért döntök nehezen mert sose tudom pontosan mit akarok, pedig pontosan tudom hogy ha rosszul is döntök az élet nem áll meg majd később ebből a tapasztalatból nem követem el újra ugyanazt a hibát. Hát tegnap este óta jobban vagyok....most tudom mi legyen.