Ó de rég volt hogy utoljára írtam ide, a napját sem tudnám ha nem lenne a dátum odaírva, igaz talán 2 hónapja lehetett de ez alatt az idő alatt nagyon sok dolog történt. Többet vagyok úgy vele hogy én nem írok blogot mert tul sok mindent leírok aztán meg bánom, de blogolni akkor is jó én szeretek, bár én nem úgy csinálom mint páran hogy bulvár híreket meg dolgokat, érdekességeket osztok meg ami a világban történik, én magammal foglalkozom ami nagy valószínűséggel jóval kevesebb mindenkit érdekel, de nem is baj ez. Most újra kedvem van blogolni mert látom télleg mki ezt csinálja, és minek csináljak új blogot, ez is bőven megteszi, hiszen ide már annyi mindent leírtam, de gondolom ha visszaolvasom azzal lenne tele az egész hogy ó most szünetet tartok-ó most folytatom.
Hát az új design vicces, Billes, azért Billes mert ő olyan szép hogy bárhol jól mutat rádob egyet hogy szeretem is, ugyhogy mért ne legyen ő a fejlécen.
Eljött az augusztus...nekem egy csomót kellett (kell) tanulnom a pótvizsgára, ami jövőhét kedden lesz, a nyár jóltelt egyébként ezt leszámítva. Ugye julius 18.-án jött a Wiktor Londonból haza 20 napra, ami tök jó volt mert Holinál laktunk 3an addig, de hamar elment az a 20 nap, viszont sokat nevettünk, és sokat bosszankodtunk, veszekedtünk, éheztünk is, de ez mind-mind szupi kis program jó barátok között. TEhát mondjuk azt jól telt a nyár, voltam múlt vasárnap Tokio Hotel fanpartyn, hiszen most volt 5 éves a Tokio Hotel az első kis lemezükkel a Durch den monsunnal. Ez valakinek furcsa és erőltetett lehet hogy úristen hova fajulnak a THfanok, de nagyon nem az, hiszen ez klassz dolog, Nettáék a főszervezők kibérelték pesten a Diesel clubbot erre az estére és hívtak külföldi sztárvendégeket is. Az egyik Mike Müller volt, aki mostmár Mike Mannrealnek hívja magát, a másik kettő meg németországból jött Max és Per, mind a 3an nagyon kedvesrk és közvetlenek voltak, bár mki Mikeért volt elájulva mki vele akart fotózkodni. Volt torta is, és volt csokis muffin is. Azon az estén azonban télleg nem voltam fotogén, mostanában felszedtem pár plussz kilót és mikor ezt látom a tükörben nem érzem magam jól a bőrömben.
Aztán itt vannak még a sulis döntések. Eléggé hajlamos vagyok a szívemre hallgatni, pont ezért gondolkoztam el azon a tényen hogy a risziben maradok, de tudom nem tehetem, mert minden kisebb érzés elmulik, itt most megengedhetem sőt meg kell engednem azt hogy magamra gondolok, mert most úgy néz ki ősztől tudnék járni esti  gimibe felnőtt képzésre érettségizni, ami nagyon jó és szeretném is, de előtte itt van a jövőheti pótvizsga.

Mindent nem írhatok le sajnos ide se, de azért nagyon sok dolog van ami bennem fájt ezekben az időszakokban, mindenesetre semmi nem baj mert ezrkből is tanul az ember.